2013. október 31., csütörtök

Szomorúfűz - Őszutó - november



Szomorúfűz

Őszutó – november

A november az elmúlást juttatja eszünkbe. Már homályosak, csípősek, fagyosak az éjszakák, a hajnalok. Dermedten, csillanva gurulnak a harmatcseppek. A madarak is későbben ébredeznek, dideregve csivitelnek a deres ágakon. Barátságtalan, ködös homály lepi a várost, a határt. Zúzmara festi fehérre a tájat. A fák alatt megbarnult avar sodródik a feltámadó szélben. Később kel a Nap, dermedten dugja ki sugarait takarója alól. Fátyol borítja már fényeit, s a meleg régen elballagott. Meztelenre vetkőzik a természet. Az örökzöldeken kívül csupaszodnak, dideregnek a fák is. Ruhátlanságuk képe tükröződik a tócsákban. Színesedő, őszi bogyókat csíp a dér. A nappalok sokszor szelesek, a mező, a rét is megdermed. Durván harapós a levegő. A hideg csípősre festi arcunkat, kezünket. Fagyottak a lélegzetek. Jeges, fanyar illatok szállnak. A legelő állatok telelőre bandukolnak. A vizek csörgedezése sem vidám, nem  kacagó. A parti fűzek sírva hajlongnak az erős szélben. Az ég peremén szálló, terhes, fehér habfelhők szétrepedve, olykor sietősre veszik útjukat – könnyeket ontva. Hűvös eső kopog a tetőkön, az ablakokon, kövér esőcseppek indulnak a szürke égbolt ösvényén. Korán alkonyodik. Szürke fátyol borul a kertre. Átfonja a csönd és a homály az égboltot. A hidegbe fagy az est. Párás ablakok mögött a bánat lehelete kúszik. A csillagok homályosan, korán ébrednek, - elúszva a Hold fehéres fényében. Madarak mozdulnak álmaikban, a fákon ülő fészkeikben – az éjszakában.
Minden aludni, halni készül. A köd homályos, lenge fátylat sző a világra.
Halottainkkal beszélgetünk, - emlékezünk a lebbenő gyertyafényben, a szemünkből pergő könnyekkel, mécseseinkkel, koszorúinkkal, - szívünkkel, lelkünkkel.
A szomorú, megfáradt élet pihenőre vonul. November felénk biceg.

Káli László - A november és én



Káli László
A november és én

A november fázósan, siet a közelgő tél elé.
Utcákon, tereken szőnyegként lomb terül.
A vén nyárfa is elbúcsúzik utolsó levelétől,
majd aludni tér. Akár bennem, itt legbelül,
szunnyad a fény. Erőtlen napsugár csillan
a tó tükrén. Éjjel már fagyott, s a csillagok
szikrázva hulltak útszéli pocsolya tükrébe.
Fényes tükörcsillagok közt lassan ballagok
én is a télbe. Utolsó levelem, utolsó vers...
Lehull majd, megpihen régi utcák és terek
csillanó kockakövén. Hogy aztán a feledés
és enyészet rejtse el, soha kíváncsi szemek
ne lássák, ne tudják, ki volt, kit egykor
az a néhány vers-sor (hiába való gondolat)
magába zárt. Ó, november! Megyek veled
én is, a télbe repít ez a kopott idővonat.

.kaktusz - November "szíve"



.kaktusz

már nem ifjú a szíve,
nincs benne a lángsugarú nyár,
nem virít a benne az egész kikelet,
az októbert is visszasírja már,
amikor, ha nem is olyan forrón,
még felébredt benne a szerelem,
ha sugarával a Föld ölét meg nem is melegítette,
ha a mag életre már nem is kelt benne,
de azért még szép volt az indián nyár,
november szemével nézve
még az is méltó az irigylésre...
visszasírja az év novemberben
az elveszített, csodás ifjúságát,
mikor még minden szép és vidám volt,
de ebben a hónapban már csak
halvány árnyéka valamikori önmagának,
ragyogásra, melegítésre ereje nem maradt,
nincsen senki, aki szeretné igazán,
mint a megtűrt aggnak,
borús a hangulata,
benne egy cseppnyi kedvesség nincsen,
még a fázós öregséget nem szokta,
pedig benne van nyakig,
nincs benne méltóság,
ünnep, mint a az elmúlásban is szép decemberben...
novemberre megöregszik csúnyán az év,
semmi báj, semmi kecsesség,
de talán, ahogy nincs egyforma két ember,
nincs két egyforma november,
talán, most a szokottnál jobb lesz a hangulata,
talán, még örömöt is rejteget magában,
talán, még szívet lelket is melegít
ez a nem sok jóval kecsegtető,
de azért talán majd szerethető november.

2013. október 30.

Nadányi Zoltán - November



Nadányi Zoltán

November

Sokszor bolyongok kertetek alatt,
tűnődve nézem homlokát a háznak,
a fák vetkeznek és vacogva fáznak,
fekete indák kússzák a falat.



Ha lámpát gyújt az este és gyanút,
beljebb lopózom, bokrok közt derékig,
benn ring a bölcső, csibuk füstje kéklik
s te halovány vagy, mint a vértanúk.



Sokszor az ablakig merészkedem
s az üveget, míg nézlek szem meresztve,
behomályozza a leheletem.



Te is ráhajlasz az ablak-keresztre
és nem tudod, hogy leslek, látogatlak,
hogy csókjaimtól fátyolos az ablak.

Illyés Gyula - Novemberi kertben



Illyés Gyula
Novemberi kertben

Az ablak már próbálja,
milyen lesz majd jege,
de lefut még a pára,
napfény süt újra be,
mint amikor a gyermek
sír egyet s földerül.
Kilépek, járok egyet
az öreg ház körül.
A fény mind fújja: nyár van;
ülök csak, hallgatom
kalapban, nagykabátban
a kerti kispadon;
szívom szemem lehúnyva
a nap mézes borát;
szívem kortyként tanulja
a vének mámorát.
Mezétláb kergetőztem,
nagyapa üldögélt,
ült nyáron is itt őszben,
örült, hogy ült, hogy élt,
örült, hogy láthat engem,
sarját, lába előtt.
Örülök, hogy szívemben
lám viszontlátom őt.
Hogy mint hajdan a fényben,
itt ül teljes maga
a szívem melegében,
emlékem magzata,
itt ül s én rejtett módra
vele oly egy vagyok,
mintha belém mult volna
s már fel is támadott.
Mert félnék, hogy a föld vár,
ki azt sem tudhatom,
nem támadtam-e föl már
egy győztes hajnalon
s nem vagyok-e az rég tán,
ki vágytam lenni: ő,
nagyapám, férfi, némán
helytálló s elmenő.
Elmenő s búcsúzáskor
bólintó csöndesen,
mint mikor az ősz rászólt
a tarlott földeken
és hazaküldte s ő ment
némán: helyin a mag
s buzog folyton a föld lent.
- Valamit csak kiad!
Nem félek a haláltól,
csak emberi legyen,
becsülettudó, jámbor,
ne jöjjön hirtelen,
ne üssön rajtam durván,
mint paraszton a vad
martalócnép, ledúlván
pajtámat, házamat.
Jöjjön, mint tisztes vándor,
üljön meg itt velem,
hívja ki induláskor
asszonyom, gyermekem,
becsülje meg a portám,
a népet, hová jár!
Oh légy keresztény hozzám,
keresztényhez, halál!

Ligeti Éva - Csendes magány; November



Ligeti Éva /Leka/ 

Csendes magányról


Csendes magányról magam vallatom
A szívem dobban, csöndben hallgatom
Neszezve rezzen fákon a levél
A múltba téved, s álmokról mesél


Halk suttogással üzen a kétség
Villanó létem ezernyi vétség
Míg büntetésként levelek hullnak
Elhagyott ágak az égbe nyúlnak


Lassan lépkedek, nézem a tájat
Hogyan tépázza, vad szél a fákat
Érzésviharok uralják lelkem
Mikor sikerül magamra lelnem?

Csorba Győző - Novemberi délelőtt



Csorba Győző

Novemberi délelőtt

Elvette városom a köd

a jó kalandok lépcseit

a tűzfalakat füstöket

ablak-hunyorításokat

szeszélyes utca-árkokat

a zajok lánca elszakadt

önállóan önlengenek

a menekülés lépcseit

maradt a négy fal semmi több

ennyi maradt csak semmi több

még a család is szétfutott

dolgai után

maradt a négy fal s kezesült

tárgyaim ezek a csaló

növendék-ringyók akiket

később más tesz kezessé

hogy vallató és vallatott

hogy börtön és fogoly legyek

magam körös

magam körül

kívül magamon

és belül

Ó novemberi délelőtt!

Nagy Csaba /Gyémánt/ - Novemberben



Nagy Csaba /Gyémánt/

Novemberben


ébredtem,
az éjjeli eső-vert
falevelek
siralmai után
fésültem a füvet,
ablakpárkányomról
töröltem
a sárrá lett port,
s míg
a kelő nap
illemével
a tetőmön át köszönt,
veled hallgattam
az
udvaromon
megpihenő őszt.


dPanka - November



dPanka

November


a múlt rapszódiájában
a haldokló levelek
hullnak feledkezve
a szél erősen vág bele
az avarba csípve


a nap utolsó sugarával
meleget szeretne
mégis csavarog
és állandón becsapva
színeket marcangol


üresen álló padon
esőcseppek nyelnek
megfáradt harmatot
varjak kárognak idei telet
átszelve az csendet.


benn zokog november
és akiket szerettem
végtelen keresem
mely sosem lesz temetve
szívük gyertyafényben.

Radnóti Miklós - November



Radnóti Miklós

November

Megjött a fagy, siklik a ház falán,
a holtak foga koccan. Hallani.
S zizegnek fönn a száraz, barna fán
vadmirtuszok kis ősz bozontjai.
Egy kuvik jóslatát hullatja rám;
félek? Nem is félek talán.

November - Őszutó



November - Szent András hava
Őszutó - Enyészet hava - Disznótor hava


A november a kilencedik hónap volt a rómaiaknál ("novem" = kilenc). A "novem" a görög "ennea", "enneva" származéka, ez viszont a "neosz-neá"-ból eredt, s ez azt jelenti, hogy "új, félig felnőtt, tapasztalatlan" - eléggé plauzibilis megjelölése a jobb kéz gyűrűsujjának.

Talán az év legszomorúbb hónapja a november. A legködösebb, a legcsapadékosabb.  elhagyja az októberi színpompát, a kellemes, simogató őszi napfényt fagyos hajnalok, ködös reggelek váltják, és legtöbbször már a tél is megmutatja magát egy-egy hószállingózással, ritkábban tartós havazással. . A szántóföldekről betakarítják az utolsó terményeket is, és a hónap vége már a báloké. Az első hó is november vége felé szokott leesni. A falun élő, gazdálkodással foglalkozó emberek ez idő tájt csak a ház körüli munkákkal foglalatoskodnak.

Népi megfigyelések:
 
- ha Mindenszentek napján hó esik, nem olvad el márciusig
- ha Mindenszentek napja nedves, lágy telet várhatunk, ha pedig száraz, úgy kemény tél következik
- ha Katalin kopog, a Karácsony locsog
- Márton olykor fehér lovon jár
- ha Márton lúdja jégen áll, karácsonykor sárban botorkál

Jeles napok novemberben:
 
Mindenszentek napja (november 01)

Halottak napja (november 02)

Szent Hubertus (november 03)

Szent Márton napja (november 11)

Erzsébet napja (november 19)

Katalin napja (november 25)

András napja(november 30)



A meteorológusok Őszutó-ként tartják számon, a régi Székely-Magyar naptár szerint Enyészet havának nevezik, eleink (az Avisura szerint) a Disznótor hava elnevezést használták novemberre, a hónap régi magyar (katolikus) neve pedig Szent András hava. A Nap a Nyilas jegyébe lép.

Népi mondóka
 
Ködös Márton után
Enyhe telet várhatsz,
Havas Márton után
Farkast soká láthatsz.
Szent Erzsébet-napja
Tél elejét szabja,
Az András-napi hó
A vetésnek nem jó.

Mit jövendöl a 100 éves naptár?
 
Hosszú és kemény tél következik, ha október hideg volt, és második felében délnyugatról keletkezett viharok voltak, ha a madarak ősszel kövérek, ha sok komló, makk, és keménymagú gyümölcs termett, ha november hó száraz és nem fagyos.

November 01. - Mindenszentek

Festum omnium sanctorum, vagyis: Mindenszentek ünnepe. Azon szentek ünnepe, akikről a naptár név szerint nem emlékezik meg. Azokra az üdvözült lelkekre gondolunk, akik úgy éltek közöttünk, majd pedig mentek el, hogy talán észre sem vettük, de nagy dolgot vittek végbe. Áldozatot hoztak a Jóistenért, embertársaikért és hitben éltek. A névtelen szentek tettét talán még környezetük sem ismeri. év óta újra munkaszüneti nap hazánkban.



November 02. Halottak napja

Hofher József jezsuita atya szerint a halottak napja figyelmeztet minket arra, hogy szeretetben éljünk egymással. Ezen a napon  emlékezünk meghalt hozzátartozóinkra. Azt a hetet, amelyikre a halottak napja esik, halottak hetének is nevezik. Az elhunytak lelki üdvéért a sírokat szokás rendbe tenni, virágokkal, koszorúkkal díszíteni. Az este közeledtével régi hagyomány minden eltávozott családtagra gondolva gyertyát, mécsest gyújtani. Idegenben elhunyt, ismeretlen földben nyugvók emlékének a temetőkereszt, vagy más közösségi temetőjel körül gyújtanak gyertyát. Régen néhol egyenesen máglyát gyújtottak, miközben szünet nélkül harangoztak.



November 03 – Szent Hubertus

Hubert püspök tisztelete főleg Lotharingiában, a Rajnavidéken és Belgiumban virágzik, de hazánkban is több történelmi szakaszban felbukkan.

Szent Hubert a vadászok, erdészek, lövészcéhek védőszentje.



November 05. – Imre napja

Árpád Házi Szent Imrére emlékezünk. Szent Imre első királyunknak, Szent Istvánnak és Boldog Gizellának fia. Imre herceget vadászat közben egy földühödött vadkan halálra sebezte. Nevelője Szent Gellért volt. Szent Imre a magyar ifjúság védőszentje.



November 11. Márton napja

Szent  Márton a mai Szombathely területén született 316 körül, pogány családban, egy katonatiszt fiaként. Apja parancsára katonának kellett mennie. Katona évei során úgy élt, mint egy szerzetes. Miután megkeresztelkedett  otthagyta a katonaságot, szerzetesnek állt, és a Jó Istennek szentelte életét. 371-ben Mártont Tours püspökévé választották meg, ő azonban tiltakozott megválasztása ellen. A legenda szerint egy libaólban próbált elrejtőzni, de a ludak elárulták gágogásukkal. Innen ered az a népszokás, hogy Márton napján libasültet eszünk és bort iszunk. Budakeszin már több éves hagyománya van a Márton napi  lampionos felvonulásnak. A gyerekek Márton napi dalokat énekelnek. Szent Márton történetét a Széchenyi István Általános Iskola tanulói adják elő. Az ünnepség végén Márton napi süteményt kapnak azok a gyerekek, akik lampionnal vonultak fel.



November 19. Erzsébet napja

Árpád-házi Szent Erzsébet 1207-ben született  Sárospatakon. Férje halála után (1227) a szegénységet választotta. 1231-ben halt meg Marburgban. A világegyház legnagyobb női szentje, mindenét a szegényeknek ajánlotta fel. Nevéhez kapcsolódik a "rózsa legenda". A betegek, özvegyek és árvák, szegények, segítője. Halála után 4 évvel már szentté avatták.



November 25. - Katalin napja.

A Kr. u. 305-ben vértanúhalált halt Alexandriai Szent Katalin ünnepe. Szent Katalin a kórházak, a betegek, az elesettek védőszentje. E naphoz kapcsolódó szép szokás, hogy gyümölcsfaágat - Katalin ágat - tesznek vízbe, s ha az kihajt, az azt jelenti, hogy a ház leánya rövidesen férjhez megy. E naphoz kapcsolódó jól ismert népi időjóslás: "Ha Katalin kopog, a karácsony lucsog...".



November  30. András napja

Szent András  Szent Péter apostol testvére, Keresztelő Szent János tanítványa volt. Szent János apostollal együtt lesznek Jézus első tanítványai. Szent Pétert is Ő vezeti Jézushoz az apostolok szétküldése után a görögöknél és Kis-Ázsiában hirdette az Evangéliumot. Vértanúságot szenvedett. A megszokott keresztformától eltérő módon készítették el azt a keresztet, melyen Andrást megfeszítették: a két szárat átlósan rögzítették egymáshoz. Szent András sajátos keresztjéről kapta nevét az ácsok, állványozók, faszerkezeteket készítők által napjainkban is használt rögzítési mód, az András-kereszt.



Kert-November


Novemberben még akad tenni való otthonunk környékén. Aki kertes házban lakik az tudja, a kertet elő kell készíteni a télre. Fontos a lehullott levelek összegyűjtése, vízteleníteni kell a kültéri csapokat, nehogy elfagyjanak a tél idején. A gyümölcsfákról el kell távolítani a rajta maradt leveleket, gyümölcsmúmiákat, mert fertőzés forrása lehet. Ebben a hónapban értékeljük legjobban az örökzöld növényeket, amelyeket az évek során ültettünk. Azonban vannak olyan növények, amelyek hűvös helyen átvészelik a telet ilyen, mint például a muskátli, a leander és a citrus félék...A fűszernövényeket  be tudjuk vinni a lakásba, ha nem is maradnak meg tavaszig, még sokáig élvezhetjük ételeinkben kedvező hatásukat. A belső ablakpárkányon cserépben is elfér a bazsalikom, petrezselyem, metélőhagyma, kakukkfű, a babér.




November elején, amíg a fagyok nem jönnek, a természet bámulatba ejtő, színes levelekkel kápráztat el minket. Lassan elhagyja az októberi színpompát. A kellemes, simogató őszi napfényt, fagyos hajnalok és ködös reggelek váltják. Már a tél is megmutatja magát egy-egy hószállingózással, ritkábban tartós havazással.
Sok szeretettel köszöntjük
e hónap szülötteit,
névnaposait,
ünnepeltjeit.
Sok boldogságot kívánunk!

Csokonai Vitéz Mihály - November



Csokonai Vitéz Mihály
November

Eljött már november didergő hónapja,
Hideg szele a fák ágait megcsapja.
Meghalva elhullnak a sárga levelek,
Játszadoznak vélek a kegyetlen szelek.
Az ajtónál álló télnek hideg zúzza
A zöld ligeteket s mezőket megnyúzza.
Hideg eső csorog, csepeg egész éjjel,
A fázékony Auster havat is hány széjjel.
A borongós égnek sűrű felhőzése
Házba zárt szívünknek kedvetlenedése..."

Várnai Zseni - Novemberi napsütés



Várnai Zseni
Novemberi napsütés.

Délben mégis győzött a nap sugárka,
az ősz ködét átfúrta, mint a dárda
s a szürke ködmön fénylő díszt kapott
magára tűzte ékül a napot.

S míg a fénygömb ott tündökölt az égen
én földi porszem megigézve néztem,
olyan volt mint egy óriási mosoly
s szerte foszlott tőle a ködgomoly.

Így harcol ő a köddel és sötéttel,
s mikor a föld elfordul tőle éjjel,
ő akkor is ott virraszt őrhelyén,
s rést vág az egek sötét függönyén.

Ó, jól tudom, hogy nem miattunk fénylik,
de a gyümölcs, mégis csak nékünk érik,
belőle árad minden, ami élet:
a kezdettől változó őstenyészet.

Tudom, de mindig újra meg csodálom,
mikor áttör a ködlő láthatáron,
tavaszidőn dicsfényben tündökölve,
s ősszel, mikor búcsúzva néz a földre.

Kányádi Sándor - November



Kányádi Sándor

November

Nyugaton, keleten
vörös az ég alja.
Régről nem kelepel
kéményen a gólya.


Csóka- s varjúsereg
lepi el a fákat,
véget a szél se vet
a nagy csárogásnak.


Pedig fúj, ahogyan
fújni tud november,
birkózik a csupasz
hegyekkel, vizekkel.


Bömböl a szél, süvölt,
dühében már jajgat:
túlcsárogják dühét
a csókák és a varjak.


Kassák Lajos - Novemberi este



Kassák Lajos

Novemberi este


Madár rikolt a fán

hallom én és riong árva lelkem.

Vándor, ki elhagyod falunk határát

gondolj velem, ha új tanyára lelsz

és asztalhoz ülsz az enyhe fény alatt.



Ki itt maradok ez őszidőben

mit tehetnék, Istennek ajánlom magam

sárból és vérből emelkedem felé

mint láng, ha lobban a viharban

mint gyermek, ha egyedül maradt

és vakmerőn megindul a sötétben.

Pné Juhász Mária - November



Pné Juhász Mária /Marina/
November

Nézd kedves!
A távoli Ég
lustán méláz
aranyló domb ölén.
Vadszőlő bíbor ruháján
pihenteti bársony tekintetét.
A lomb már árnnyá vált
selymesen susog izzó levél.
Illat s virág nincs tovább,
most november zenél
kék szimfóniát.
Nézd kedves!
A távoli Ég
már bontogatja csillagok ezüstjét!

Szabó Lőrinc - November



Szabó Lőrinc
November
Az ősz legutolsó virágait
szedem. November siratja magát.
Sárban gázolok a dúlt réten át,
s mintegy válaszként bennem is esik.
S ez így lesz most már mindig, mindig így.
Most lettem öreg, céltalan a vágy.
Gördülne elém az egész világ,
nem jutnék benne, csak a sírodig.
Apró csillagok, kék s arany szemek,
szerények, fakók, ismeretlenek
gyűlnek csokromba, szerényebbeket
már te se kívánhatnál. Gondolatban,
míg szedtem, te kísértél, szép halottam,
s most árván nézem őket : kinek adjam?



Sárhelyi Erika /Netelka/ - Mikor a tél lelkemhez ér



Sárhelyi Erika /Netelka/

Mikor a tél lelkemhez ér


Mindenszentek után, mikor novemberi
esők jönnek konok-monoton, s a hajnal
lehelete megdermed az elfüggönyzött,
fénylő ablakon, a kertek fölé, akár


ólomszín kárpit, csökönyös, lélekölő
köd feszül. Készül a tél bennem is… Egész
legbelül. Odakint még meg-megölel a
fürge, őszi szél, de a szív ilyenkor már


semmit nem remél. A szűkre szabott, bágyadt
nappalokra korai és ólomnehéz
alkonyat szakad. Az est kitakarja a
parkban a belakott padokat, hidege


vág, akár a jól edzett penge, éles és
halálos az éjszaka csendje, s a Hold is
sápadt, vértelen és mostoha, mint járda-
szigeten a vézna koldus-vacsora.
...

Mindenszentek után, mikor elnémulnak
a bolydult temetők, s a krizantémokat
megcsípi a reggeli dér, ez az a perc,
mikor a tél először a lelkemhez ér.