Fazekas Imre Pál
Nélküled semmi
a kék hegyen már
áthajolt az este
elleng a kósza szél a
légen át
egy édes szép
harmóniát keresve
susogva szórja éji
csillagát
egy kismadár búsan
dalol az ágon
miért is él ő ezen a
világon
miért könny ég
folyton a szemében
miért nincs társa
bánat-életében
a bennem fájó csendes
éjszakákon
fény nélkül élni
többé nem lehet
dalos lelkemből
hozzád száll az álmom
szívemmel fészket
nálad lelhetek
te volnál bennem az
örök reménység
te drága csillag
tündöklő kis szépség
elmondanám te
szívfényű értelem
nélküled
semmi – semmi az életem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése