Leleszi Balázs Károly
Őszi vers
Uram, hosszú és száraz volt az idei nyár,
borítsd súlyos köpönyeged a világodra már.
Mondd a gyümölcsöknek: igyekezzenek.
Adj még egy kis időt nekik, hogy termésük beérjen.
Ki eddig nem tatarozta ki házát, az már
ne is fogjon hozzá. Kit nem várnak ölelő karok
otthon, az maradjon is így tavaszig.
Maradjon ő kétes vendég saját házában,
üres szobák hadd visszhangozzák gyötrő sírását.
Mondom, egyedül tesz-vesz majd, éjszakákon át
olvas,
néha leír valamit, talán egy Szellem-ihletet
verset,
hajnalokon összekulcsolt kézzel járkál a kertben,
kitárja mellét a szélnek, fátyolnyi köddel
az arcán leborul a maga építette súlyos
keresztjéhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése