Ihász-Kovács Éva
Perelek széllel
Álmodozásra teremtem.
A legendákat eltanultam az őszi akáctól,
mely egyformán mesél a temetőben
s a parkban a hallgatag rózsakirálynak.
(Fél-életen át-i tűnődés:
s végül Jean Valjaen s a varázslat…)
Álmaim kiszalajtom az utcasarokra,
kapott kalappal, csendben állnak.
Várom, – akad-e estig baksis,
s aprócska sugár – reggelente,
perelek a széllel, – cicomáit
csillagaimra terítette.
A legendákat eltanultam az őszi akáctól,
mely egyformán mesél a temetőben
s a parkban a hallgatag rózsakirálynak.
(Fél-életen át-i tűnődés:
s végül Jean Valjaen s a varázslat…)
Álmaim kiszalajtom az utcasarokra,
kapott kalappal, csendben állnak.
Várom, – akad-e estig baksis,
s aprócska sugár – reggelente,
perelek a széllel, – cicomáit
csillagaimra terítette.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése