Fridli Zoltán
Most érzem…
Tegnap még nem tudtam,
Hogy ennyire tud fájni a magány,
S mára már nem leszek vagány.
Tegnap még nem tudtam,
Tavasszal is hullhat fáról a levél,
Hogy életében az ember, mindig remél.
Tegnap még nem tudtam,
Illóolajos a boldogság csókja,
Holnapra semmi az ember ezer bókja.
Most érzem, hogy egyedül járom utam,
Jajongó, tépett lelkemen a fájdalom kacagva,
Sírva, maró kíntól üvöltenék levegőt harapva.
Most érzem, hogy egyedül járom utam,
Nincs már illata viruló, virágnak,
Füstszürke színe lett a világnak.
Most érzem, hogy egyedül járom utam,
Más, fanyar íze lett ételnek, italnak,
Keserű érzések maradnak, jók kihalnak.
Hogy ennyire tud fájni a magány,
S mára már nem leszek vagány.
Tegnap még nem tudtam,
Tavasszal is hullhat fáról a levél,
Hogy életében az ember, mindig remél.
Tegnap még nem tudtam,
Illóolajos a boldogság csókja,
Holnapra semmi az ember ezer bókja.
Most érzem, hogy egyedül járom utam,
Jajongó, tépett lelkemen a fájdalom kacagva,
Sírva, maró kíntól üvöltenék levegőt harapva.
Most érzem, hogy egyedül járom utam,
Nincs már illata viruló, virágnak,
Füstszürke színe lett a világnak.
Most érzem, hogy egyedül járom utam,
Más, fanyar íze lett ételnek, italnak,
Keserű érzések maradnak, jók kihalnak.
http://youtu.be/SeLx8ife3EU
VálaszTörlés