Szigeti Miklós
Forró szívvel
Megfejtem az Ősz
titkát
nehéz megszólalnom
már
egyre hull, csak
gondolom
tördelem kezem,
kapkodok
kevés a levegő,
gyorsan
le kell ülnöm egy
padra
nem középre, a
szélére
ott szerelmek üljenek
kavarom lábammal az
avart
néznek meg-meg
fordulnak
mind egy volt arc,
mosollyal
remegő sok, búcsú
csókkal
ismeretlen szemek
néznek
mi közöm, magányos
ember
elfordulok imát
mondok
kezembe veszem Ősz az
arcod
egy szép nagy barnás
levél
szemedbe temetem
könnyem
miért, miért futsz a
télbe
teszel jégre forró
szívvel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése