Nosztromosz
Az igazi nyugalom ...
Sercen egyet a
gyertya kanóca, különös ébresztő… felriadok.
Egy meleg kéz finoman simít végig fáradt arcomon, "aludj csak angyalom!"… ajkamon mosollyal fejem visszahajtom,
mert ez az igazi nyugalom, kedvesem szívverését hallgatom.
Míg odakint a fogyó Hold a felhők közt bandukol,
mi a valóságtól szabadulva, összefonódva álmodunk…
Egy meleg kéz finoman simít végig fáradt arcomon, "aludj csak angyalom!"… ajkamon mosollyal fejem visszahajtom,
mert ez az igazi nyugalom, kedvesem szívverését hallgatom.
Míg odakint a fogyó Hold a felhők közt bandukol,
mi a valóságtól szabadulva, összefonódva álmodunk…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése