Albert Ferenc - Igaz történet

Albert Ferenc
Igaz történet
/1956-ra emlékezve/

http://youtu.be/hNM5ixuckKA 

Történt egyszer nem oly régen
emberöltő messzeségben;
Kárpát-hazának közepén
egy nép, ki vesztve a reményt,
szunnyadt, mint hamvában parázs.

Őszi szellő lengedezett,
sodort színes leveleket,
s izzani kezdett a parázs,
midőn szél fútta le hamvát,
lángra gyújtott szunnyadó reményt.

A futótűz gyorsan terjedt;
a lefojtott must megerjedt,
szétfeszítve vörös dongát,
elárasztva teret, utcát,
a szabadságát ünnepelte.

Közben vajúdott a sátán;
szült fia jött lánctalp hátán,
eldördültek a fegyverek,
vérbe fagytak az emberek,
a védtelenek sorra haltak.

És ismét feszült a donga;
a sátán-bognár abroncsa
izzón szórt vörös csillagot,
a hóhér vég nélkül akasztott,
már sírt a fáradt kenderkötél.

A rozsdás drót fájdalmában
harapott holtnak húsába,
közben nyikorgott a szekér
a sírkert végső szegletén;
rajta drót-gúzsban, csupasz hulla.

Szikrát szórt az ördögpata;
magyar, magyarnak farkasa,
pufajkába bújt a sátán;
ököljog, pincék homályán
hirdette a sztálini eszmét.

Az álnok nyugat buzdított,
majd hátrált, sunyin lapított;
már megalkudott a koncon,
hogy egy népet miként dobjon
a vörös sátán asztalára.

Mártírok és hősök vére,
a Magyar Nemzet reménye,
szabadság és tudat magva
elszórtan a rőt avarban,
megtörten várta az új tavaszt.