Komáromi János
elpihen a gondolat
elpihen a gondolat
a fákra leszáll a csend
elcsitul a pillantás
elalszik lassan a rend
a távoli horizonton
kialszanak az utolsó fények
én mégis magam előtt látlak
nem korlátoznak fizikai-törvények
beleformálva létem anyagába
itt mozdulsz bennem
öröklétemnek megvan az ára
Érted Magammal kell fizetnem
elpihen a gondolat
nem bánt fény sem a sötét
andalgó dalt dúdol a vér bennem
ígéri új kor kezdetét
ringatón mozdul a testem
ölelő karomban tartalak
ha nem lenne elég szép az álmod
én újra elaltathatlak
nem tudom hol vagy pontosan
nem érzem hol végződöm én
két emberből így születhet
egyetlen-szerelem ezen a földtekén
a fákra leszáll a csend
elcsitul a pillantás
elalszik lassan a rend
a távoli horizonton
kialszanak az utolsó fények
én mégis magam előtt látlak
nem korlátoznak fizikai-törvények
beleformálva létem anyagába
itt mozdulsz bennem
öröklétemnek megvan az ára
Érted Magammal kell fizetnem
elpihen a gondolat
nem bánt fény sem a sötét
andalgó dalt dúdol a vér bennem
ígéri új kor kezdetét
ringatón mozdul a testem
ölelő karomban tartalak
ha nem lenne elég szép az álmod
én újra elaltathatlak
nem tudom hol vagy pontosan
nem érzem hol végződöm én
két emberből így születhet
egyetlen-szerelem ezen a földtekén
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése