Hollósy Tóth Klára - Hazámhoz - 1956.

Hollósy Tóth Klára

Hazámhoz és fiához

http://youtu.be/8sEVgCZHhcM 

Ne add fel, ne add fel a reményt Hazám!
sem jelened, sem jövőd nem elveszett,
honodnál nincs sehol, semmi édesebb,
fiad itthon,csak itt lehet igazán!

Itt születtél, itt élsz, ismerős e táj,
minden kis zegzuga, síkságok, hegyek,
és ő szintén ismerősként tekint rád,
ismeri lényed, minden lehelleted.

Bárhogy menekülnél, hiába futnál,
idegen nyelven bármily jól megtanulj,
hazád fia maradsz, bármibe fogj hát,
sohase felejtsd el, itt lehetsz csak úr!

Hollósy Tóth Klára

„ Isten, áldd meg a magyart!”
1956-ra emlékezve

Alig két hét volt, tizenkét nap csupán,
szabad lett végre kicsinyke Hazánk.
nem haltak hőseink mégsem hiába,
nevük foglaljuk naponta imába.
Végre együtt vert az igazak szíve,
csak a gyilkosok fordultak ellene,
a megszállókkal kötve szövetséget,
újra rabságba sodorva a népet.

Idegen tankok támadtak hazánkra,
vérbefúlt harcunk, a szabadság, a drága.
nem folyt hiába mégsem a vérünk,
tudja a világ rabságból nem kérünk.
Jött a megtorlás, kemény diktatúra,
a becsületet megtaposva, gyúrva.
Amiért küzdött a nép századokon,
elnyomta megint idegen hatalom.

Némák halottaink, időtlenek,
de általuk ünnepek az ünnepek.
Példát hagytak ránk, hazafiságból,
őszinte, igaz, szabadságvágyból.
Betelt a pohár! Régen ki is csordult,
de magyarságunk nem lehet csorbult!
Kérünk Istenünk, áldd meg ezt a népet,
ki annyiszor szerzett már dicsőséget!

Adj neki végre sok-sok víg esztendőt,
„megbűnhődte már a múltat, s jövendőt!”