Baráth Sándor
Késő ősz
Elfogy az Ősz, sok
színes levél,
Mi a fáknak büszke lombja volt,
Enyészeté, mind a földre hullt,
Nem hajol le értük, csak a szél.
Számtalan húr, mellyel beszél
A szél, tavasztól Őszig: nem él.
A rajtuk lépdelő lábnyomok
Súlyától, hogyha zizeg, ropog,
Csak azért, -nincsenek locspocsok,
De novemberben ez sem esély.
Már lassan késő Őszbe fogyok,
Bár hajamon nincsen még dér.
Mi reményem volt, mind elfogyott,
Tavaszig vár, jön hosszú zord Tél.
Mi a fáknak büszke lombja volt,
Enyészeté, mind a földre hullt,
Nem hajol le értük, csak a szél.
Számtalan húr, mellyel beszél
A szél, tavasztól Őszig: nem él.
A rajtuk lépdelő lábnyomok
Súlyától, hogyha zizeg, ropog,
Csak azért, -nincsenek locspocsok,
De novemberben ez sem esély.
Már lassan késő Őszbe fogyok,
Bár hajamon nincsen még dér.
Mi reményem volt, mind elfogyott,
Tavaszig vár, jön hosszú zord Tél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése