Tóth Roland - Eltávolodva

Tóth Roland

Eltávolodva

Ránk súlyosult az éjszaka
a nagy brokát függönyével
hunyorogva várta szavaid az ég
a remegő csillag szemével
rózsa bokraim tüskéi közt
akadt az idő pergése
sebesen forogva kínzott
a bánatunk acél kése

itt pihegsz mellettem de messze
vagy mint távoli harangszó
csipkékbe szőtt álmaink közt
már elárvult minden szó
egy újabb csendes estén
széttört szívünk véres fiolája
és belénk alvadt a hallgatásunk
mélyben sajgó násza