Horváth Ilona
/Hanoli/
Az őszhöz
Őszi dalnok, lomha
húrod
mért oly búsan szólatod?
Bandukolva jársz az úton,
bút hozol és bánatot.
Szép virágom, hull a szirmod.
Vén tölgy vigasztalj, susogj!
Már csak kérges ágad rázod,
halk és fájón szól dalod.
Barátaim, kis vándorok,
hajnalfényben induljatok!
Bús sóhajtás, féltő jó szó
útra amit adhatok.
Magányosan áll az ember,
arcán néma döbbenet.
Múlik a nap, foszlik a fény,
s kies pusztában tévelyeg.
Minden évben üzen az ősz,
várakozón lanyhul a Nap,
de még küldi óvón felénk,
az éltető sugarakat.
Aranysárga tündöklésben
zizzen a száraz levél.
Lépteinket őrzi lágyan:
susogó, csendes, őszi szél.
mért oly búsan szólatod?
Bandukolva jársz az úton,
bút hozol és bánatot.
Szép virágom, hull a szirmod.
Vén tölgy vigasztalj, susogj!
Már csak kérges ágad rázod,
halk és fájón szól dalod.
Barátaim, kis vándorok,
hajnalfényben induljatok!
Bús sóhajtás, féltő jó szó
útra amit adhatok.
Magányosan áll az ember,
arcán néma döbbenet.
Múlik a nap, foszlik a fény,
s kies pusztában tévelyeg.
Minden évben üzen az ősz,
várakozón lanyhul a Nap,
de még küldi óvón felénk,
az éltető sugarakat.
Aranysárga tündöklésben
zizzen a száraz levél.
Lépteinket őrzi lágyan:
susogó, csendes, őszi szél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése