Tóth Roland - Rímek nélkül

Tóth Roland

Rímek nélkül

mindig is szerettem volna kiretusálni
a széttöredezett gondolatokat
acélos mondatokká fűzni
hogy tollhegy ütötte sebekké válva
majd átvérezzenek az elmúlás szövetén
régen ha leheveredtem a földre
egy fűszállal is megírtam a mezők algoritmusát
(akkor még felhőket pöfögő
szöcske-motorral duruzsolt a rét)

ezer és ezer
hűvös kilincsű ajtó vezet ki az életből
de én a semmi ágában is megkapaszkodom
és szép szavakat szórok a kazánba
hogy felmelegítsenek
mert láthatod minduntalan
hogyan fonnyad el az idő vázájában
az a pár szál tegnapi tündöklő szó-virág