Füst Milán
Öröklét
Tűzvész elől van
menekvés,
Rablók elől futhatsz
messze,
Orgyilkost öl fürge
kés,
Hogy őszi nap víg nép
temesse,
S az éjszakának
árnyait
Elűzi édes napsütés:
De jaj, magadtól
menekvésed
Nincs e földön s föld
alatt!
Magad vagy elméd
ős-talánya,
Örökre társad, síri
mécsed...
S jaj, bús szerelmed
vagy magad... -
És életed örök
magánya...
Ember, bűnös, bús
kalandor,
Eltünődtem sorsodon:
Menekűlsz baráti
körbe,
Elbujsz dús asszonyi
ölbe,
Búvol a síri
gödörbe...
Kígyó vagy te, majd
madár...
Bizony, lemégy a síri
földbe
S még alább, a sír
alá is
Mindhiába szállanál:
Számodra nincs örök
halál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése