Radmila Marković
Új ösvény
Új ösvény
Megbotlott az életem.
Elestem, felkeltem,
elmentem, megjöttem.
Azóta előttem az új ösvényen
halad minden gondolatom.
Hány óra ketyegése vezesse
utamat, mutassa sorsomat?
Nekem egy is elég!
Tudom, az velem együtt él.
Leszünk a lankáson
napfényben úszó szőlőszem,
velünk halad
az álmodozás és harag
utáni csendes fuvallat.
Hálaimát küldünk az égbe,
mi, a tiktak, és a rónaságot
elborító, holdfényben ragyogó,
hócsillagokban fénylő holnap,
ahol suttog a folyó,
ahol beborít a misztikus csend,
amit a fák füttye sem zavar meg.
Elestem, felkeltem,
elmentem, megjöttem.
Azóta előttem az új ösvényen
halad minden gondolatom.
Hány óra ketyegése vezesse
utamat, mutassa sorsomat?
Nekem egy is elég!
Tudom, az velem együtt él.
Leszünk a lankáson
napfényben úszó szőlőszem,
velünk halad
az álmodozás és harag
utáni csendes fuvallat.
Hálaimát küldünk az égbe,
mi, a tiktak, és a rónaságot
elborító, holdfényben ragyogó,
hócsillagokban fénylő holnap,
ahol suttog a folyó,
ahol beborít a misztikus csend,
amit a fák füttye sem zavar meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése