Szokolay Zoltán - Part

Szokolay Zoltán

Part

fodrozódik a szeretet
kopoltyús kések úszkálnak mélyében
és álnokságunk gyötri a tükrét
az mond igazat
ki a fényen jár
méregeti
elbírja-e
egyetlen sugár
aztán
egyenestörzsű fa két vízszintes ágán
szögalakú vasrügyek
a költő kiakasztotta magát száradni