Fekete István
Ünnep után
Elmúlt az ünnep,
fáradt a város,
sötét szobákban
kopott fenyők,
bús gyertyacsonkok és
álmos mackók,
bádog vasutak és
törött hajók,
künn hull a hó az
ablak előtt.
Künn hull a hó. A
nagy erdők alatt
mint néma árny oson a
róka.
Surran a patak mohos
híd alatt,
sziszegő szél sepri a
partokat,
s dúdol magának
tegnap óta.
Régi a dal és régi az
ünnep,
a tél havas csókja
most meleg,
és tiszta, mint a
szálló, szűzi hó,
mint az imádság, a
legutolsó...
Itt - nem múltak el
az ünnepek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése