László - Opált fest a tompa tél

László

Opált fest a tompa tél

Opált fest a tompa tél,
tavaszt dúdol halkan.
Hirtelen jöttél,
mint hűs fuvallat
nyargaltál hullt levelek közt,
mosolyt rajzoltál
belőlük a sárba
kacagva elmúlásukon.
Opált fest a tompa tél,
esztelen tavaszt beszél,
rügy fakad tenyerén.
Tündöklő harmatként
szenderegsz a tájon…
bársonyos lepel.
Opált fest a tompa tél,
leveti acélsodrony öltönyét,
pőre testén áradsz szét,
mint szelíd napfény,
gyengéd és simogat,
minden sugara szeretet…
csábít, csalogat.
Opált fest a tompa tél,
színekre szomjazik
a szürke táj.
Széles paletta a tekintet
mely mosolyod felett ragyog,
a szomjazó természet
megremeg, ha pír ajkad
elhagyják a szomorú sóhajok.
Opált fest a tompa tél,
tavaszt dúdol halkan.
Hirtelen jöttél,
mint hűs fuvallat,
nyargaltál hullt levelek közt,
mosolyt karcoltál
a kemény fába,
kacagva a búsuló lombokon.