Márai Sándor
Nyilvánvaló, hogy vagy szeret az
ember, vagy szeretik: ezt a váltóáramot a természet kérlelhetetlen
következetességgel szervezte meg. Az összhang legtökéletesebb és
legszerencsésebb formája, mikor az egyik különösebb lázadozás nélkül tűri, hogy
a másik szeresse. A természet végül is kegyes: igaz, soha nem adja meg, hogy az
szeressen, akitől ezt reméljük, de módot ad arra, hogy korlátlanul szeressük
azt is, aki bennünket nem szeret.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése