Kovács Daniela - Te jól tudod, Uram

Kovács Daniela

Te jól tudod, Uram

https://m.youtube.com/watch?v=DY-Fz_FhS38

Imádság zendül a magyar rónaságon,
  biztos szárnycsapással az ég felé ível,
  akárcsak az álmom, hisz azt fel nem adom,
  s nem is osztom meg, csak egyvalakivel.

Ó, hány emberálmot nyűtt már el az élet,
  mint vihar himbálta virágkelyheket,
  Te jól tudod, Uram, hogy én sosem kérek,
  ne varázsolj nekem búsat, édeset.

Az árváknak adj, kiket honvágy rág,
  s akiknek hiányzik az édes dajkadal,
  akik még hisznek, hogy van csodaország,
  még akkor is, ha az ínség szívükbe vagdal.

A nincsteleneknek, akiket bús közöny
  gyötör és mardos, mint engem egykoron,
  kiknek otthonában nem terem öröm,
  akikre nem nyit ajtót egyetlen rokon.

A hitetleneknek, kiket már becsapott
  százszor, ezerszer a hitvány embergőg,
  kik már szentül hiszik, hogy Te vagy a konok,
  hogy Te szősz vágyuk fölé hideg szemfedőt.

A betegeknek adj, kínjaikat enyhítsd,
  hisz lelkük tompa, ernyedt, szárnyszegett,
  nézd, könnyeikben olvadt lemondás van, segíts,
  hogy újra kacaghassanak, akár a gyermekek.

Kebledre öleld a reményteleneket,
  hogy áthassa szívüket a végtelen teltség,
  a lehetetlen kapujában álló lelkeket
  tanítsd meg, Uram, hogy egymást szeressék!