Kováts Péter - Mi marad

Kováts Péter

Mi marad 

Miért van fény
ha vak szemed nem látja,
s csak bőröd pólusain érzed
„melléktermékét”, hogy meleg ?

Szabad vagy , azt hiszed !
holott úgy élsz kalodába zárva,
90.évnyi pillanatig tart életed,
s csillagok között rohanni nincs időd !

Tágra nyílt szemed
a hold sápadt fényét csodálja,
kinyújtod érte a kezed,
s azt hiszed, ha akarnád,
egy székre állva, el is érheted.

Egy bálványt építsz gondolatban,
és vágyódsz utána éveken át,
Csak rá vágyódsz! Szüntelen álommal!
S melletted így rohannak el
valóságos csodák!

Örömmel rohansz vakon,
a Nagy szerelmek után,
s keresed a szépet szüntelen,
s nem tudod miért,
fáj mégis a csend,
valami hiányát érzed szüntelen!

És indulsz szertelen, csak úgy,
s csak néhány vidám dalt akarsz,
csak picit karcolod meg
a gyémánt rideg felületét,
s megdöbbensz, ha felrobban!
S úgy jársz, hol többet hittél,
keveset találsz, ezért fáj a csend!
S hol semmit sem vártál,
ott oly sokat találsz,
hogy megriadva súlyától
nem mered kinyújtani kezed.

Ha álmod, mit építettél, szétomlik,
belőle mondd mi marad?!
Csak keserű - savanyú íz,
mely elmúlik idővel,
s szikrázva csillog rád a nap.