Komáromi János
nehéz az est
nehéz az est
torkomra fekszik az
idő
sehol ne keresd
azt ami úgyse jő
sárba ragadtak már a
virág szírmok
sárban fekszenek az
álmok
feketére vált a fehér
már semmire sem várok
süvöltve zúg el
fejem fölött az élet
még annyit sem tudok
mondani
hogy: kérlek...
kérlek ne menj!
maradj még velem
rejtsd el mosolyodba
fáradt tekintetem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése