2016. január 27., szerda

Novák László - Fáradt csík



Novák László

Fáradt csík

Megszültem könnyeim,
s bár útjuk folytonos,
mint fáradt csík csordulnak le arcomon.


Kér esztendőimben,
idő változása,
békétlen lázadás,testem megszállja.


Jó lenne tudni véget,
mit teremt csendes halál,
feldolgozva, fáradt csík eszi magzatát.


Elkészült már az élet,
lét semmittevésem vár,
csüggedt testem halkan kiállt: Ne tovább!


Űzi, sebzi lelkemet,
büntetlen gyönyörűség,
fohászban fáradt csík, lesz a felelősség.


Húz a mozdulatlan,
s testemen ,már béke,
fáradt csíkkal arcomra csillan fénye.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése