Nosztromosz
Bár csak hallanád …
Szólok az éjhez,
vajon… hallod-e?
Mormogok a percek foglyaként… vajon érzed-e?
Nyújtanám kezem, de tudom hiába… vágtat ereimben hiányod lángja.
Hiába minden szó és sikoly, nem jössz vissza már…
… hát halkuljon el a táj és minden élő, mert most a búcsú szól,
gyenge hangon, vérző szájjal… imát? Nem, azt többé nem!
Ezek csak szavak, ölelő szavak, hozzád… bárcsak hallanád.
Mormogok a percek foglyaként… vajon érzed-e?
Nyújtanám kezem, de tudom hiába… vágtat ereimben hiányod lángja.
Hiába minden szó és sikoly, nem jössz vissza már…
… hát halkuljon el a táj és minden élő, mert most a búcsú szól,
gyenge hangon, vérző szájjal… imát? Nem, azt többé nem!
Ezek csak szavak, ölelő szavak, hozzád… bárcsak hallanád.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése