Szomorúfűz
A Nap jégcsap
szakálla
Vastag hópaplan takar
mindent. Keményre váltott az időjárás. Deres, fagyos az éjszaka.
A kertben a fák, a
bokrok vastag hócsizmát húztak. Befagyott, lefagyott minden. Belemart a tél a
földbe. Kegyetlen hideg van. Megdermesztette a levegőt, még a lélegzetet is.
Hópaplan alá bújtak a növények, a vizek is. Ködszerű, fehér fátyol leng a
tájon. A fehér háztető felett gyönyörűségesen szép az égbolt – a Napocska is
kacsingat, de jégcsapok lógnak öreg szakállán. Jeges a szél, susog a zörgő ágak
között – lengedezteti a nagy tuja vastag hótakaróval borított ágait, kupacokba
sodorja össze a havat. Az alkony kiragyogtatja a napfényt, fénylő korongként
gurultatva a horizonton. Havas árnyak marnak belénk az estben, fehér némasággal
körülölelve. A Hold dermedten néz le az
égboltról, a fehérségben sziporkáznak az apró kis csillagok. Mögöttük csodaszép
bársony az éjszakai égbolt. A kinti világot fehér fény önti el, az otthonokban
mély csend öleli az embereket, melegen simogatja életüket a szeretet melege.
https://m.youtube.com/watch?v=LVPQ9zkaHPE
VálaszTörlés