Ihász-Kovács Éva - Tűnődés

Ihász-Kovács Éva

Tűnődés

Legyünk egymáshoz igaz-őszinték,
mert a nap derűs fényeivel le-lecsordul
a tiszta igazság.
Mit rejtegetsz szíved
gyöngyházszín-kagylómélyeiben,
feltáratlan piramis-titka a
szépnek, aki velem vagy.
s megfoghatatlan
lényed után kutatok,
mint arcok útja,
hogy megtaláljam a valót,
a torzulás-nélküli szépet,
tétova utcán, szemek
virágos kertjeiben, a teremtés
az összefonódás meghitt
csobogásaiban,
miközben tudat-mély
karbidlámpa fényei égnek...
Nem válaszolsz?
Valaki egyszer a rozzant híd
karfájára zuhant, összetörötten.