Gligorics Teréz
Mit ér…
Mit ér az alkonyat,
mit ér az est is,
mit ér a hajnal, ha
színeket fest is,
mit ér a napfény,
mely ömlik a fára,
ha felhőket sodor a
szél nekem mára..
Mit ér a madár, mely
dalol az égen,
ha szívem nem
visszhangzik tőle, mint régen…
Mit ér a szellő, a
mezőn a virág…
ha éhhalál pusztít,
ha lángol a világ?
Mit ér a hit, ha
nincs többé remény,
hasztalan imám, s a
keresztem kemény.
Mit ér az áldozat,
mit egykor az Isten
érettünk meghozott?
Segített? Itt nem…
S mit ér a gyermek,
amikor félve,
Borul a lesújtó anyai
kézre,
Csattog a korbács a védtelen hátán,
míg megtörik, s tört
lelkét várja a sátán…
Mit ér a szeretet,
mit ér az élet,
szétesett testben a
félőrült lélek,
amikor kegyelem a
világon nincsen,
s itt van a pokol, de
messze az Isten...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése