Baranyi Ferenc - Áldás és Békesség

Baranyi Ferenc
Áldás és Békesség.

Némán, könnyezve csodállak
Remegve, átkarolva vigyázlak  
Elrejtelek e fura világtól Téged  
Gyere Kedves, bújjál ide kérlek  
Te vagy Nékem, a belső fény  
Az örökké tartó, édes remény  
Majd, ha meg kell, hogy haljak  
Odaátról is csak Téged akarlak  
A szerelem lángját csodás érezni  
Veled naponta, őrülten vétkezni  
Megérezni azt, hogy mily csodás
Az egymásért felzengő dobbanás  
Hiszen mindkét szív őrült vágya  
Mikor ugyanazt forrongva kívánja  
A vad érintést az őrült szerelmet  
Ajkaink forrón csókokat lehelnek  
Két összeérő testnek buja vágya  
Érzéseinkből szőtt kicsiny ágya  
Ahogy megérint kezed, belehalok  
E gyönyör örökös rabjává vagyok  
Láthatatlanul hozzád láncolt test  
Ki számodra naponta csodát fest  
Szerelmet áraszt, mit Te keltettél  
Mikor szerelemmel Nékem feleltél  
Édesem kincs, Egyetlen angyalom  
Nálad a szívemet örökre otthagyom  
Akár az áldás és békesség szeretete  
Szívemnek is Hozzád ez lett a felelete!