Arany ános - Karácsonyi éjszakán; - Ha álom ez élet

Arany János

Karácsonyi éjszakán

Lelkem pusztaságos éjjelén keresztül
Kétes ködvilággal egy sugárka rezdül.

Csillag-e vajon, mely, mint vezérszövétnek,
Üdvözítőt hirdet az emberiségnek?

Vagy csak földi hitvány pára, mely föllángol
S éji táncaikhoz rémeknek világol?

Akár csillag legyen, biztos éji lámpa,
Akár bujdosó lány – én megyek utána!

Mért féljek követni, ha lidérc is? hiszen
Akkor is jó helyre – a temetőbe viszen.

*

Ha álom ez élet

Ha álom az élet:mért nem jön az óra,
Mely fölébresszen egy boldogabb valóra?
Mért hogy ennyi rémes,gyötrő álomlátás
Eszméletre nem hoz,csattogás,villámlás?
S ha élet ez álom:miért oly zsibbatag?
Kimerült,kifáradt,egykedvű,sivatag?
Bánatból,örömből az örömrész hol van?
Tűrést a cselekvés mért nem váltja sorban?
Ne nevezd halálnak,mert hazugság lenne:
Nincs a nyugalomnak boldogsága benne;
Kínja vonaglásban adja jelenségét,
S bár reménye nincsen,megmaradt a kétség.
Volna hát legalább a fájdalom élénk,
Hogy érezve kínját,ez érzésben élnénk ...