Illyés Gyula
Milyen hamar…
Milyen hamar megszokod a
fákon a lombot;
milyen hamar megszokod, ha
a lomb lefoszlott;
milyen könnyen véglegesnek
veszed a nyarat, telet;
milyen hamar elfogadnád
öröknek az életet… *
fákon a lombot;
milyen hamar megszokod, ha
a lomb lefoszlott;
milyen könnyen véglegesnek
veszed a nyarat, telet;
milyen hamar elfogadnád
öröknek az életet… *
Védőangyalom
Védangyalom, kivel
álmodom, az angyal
kopasz s
fehérszakállu… Antal
volt a neve s
mestersége ős-kovácslegény,
ami meglátszik még ma
is kezén.
Erről beszél, ha
hófehér nagy szárnyát
és pihenteti jelen
hivatását;
ezt emlegeti, meg a
szakszervezetet,
ahol velem is
megismerkedett.
Az volt a szép idő!
Jog, Jövő, Igazság,
az embereket ilyenek
izgatták –
Egy más világ
reménye! Volt akit
(mint őt is)
próféta-életre vitt!
Még érdemes volt
élni, volt miért!
Most? Nem tesz mást
csak engemet kisért.
Álomban él. Nem egy
tanyát: tüzessen
csak engem izgat,
hogy utját kövessem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése