Tóth Árpád - Ez itten a mókus nyoma ...; - Csendes már ...

Tóth Árpád

Ez itten a mókus nyoma …

Ez itten a mókus nyoma,
S itt járt a nyúl, itt meg az őzi,
És itt lapult róka koma!

Lám, ha az ember jobban nézi,
A szűzi hó nem is oly szűzi,
Nyomát a sok vad beletűzi.

Kisasszonyom, ámbár vadacska
És olcsó a hasonlat, félek,
De épp ilyen a szűzi lélek!

Ott jár a jó kedv mókusa,
Andalog a szelídség őze,
Ott a vágy rágcsáló nyula!

*

Csendes már …

Csendes már az erdő alja,
Csendesek a sárga kertek,
Szél bujkál a csüggedt fák közt,

Szél bujkál, mint bús kivert eb,
Átzörög a száraz ág közt,
Hozzám simul, kezem nyalja.

Végigleng az égen kóbor
Felhők búcsu-keszkenője,
És bánatok cúkorozzák

Most a léget (mely, mint óbor)
S egész világ, árnyba dőlve,
Egy borús, nagy istenhozzád.