Ihász-Kovács Éva - Új karácsonyi ének

Ihász-Kovács Éva

Új karácsonyi ének 

https://www.youtube.com/watch?v=j73Yufq1OVg

 

Szenteltessék meg a Te neved, BÉKE,
Akit a szüntelen vágyak nemzettek,
Megszülettél a Szabadságtól,
A méhében hordozott évezredek,
Egysejtűek óta.

A virágzó fák ártatlansága, a félelem,
Meg az élniakarás kovácsolta belénk a nevedet,
Éppen mikor a fekete-halál lezuhant
kétségbeesésünk zsuppfedeles házaira,
S ahogy a vak zaj végre elült,
Kábultan tapogattunk, apró,
Tönkretett tested után
Koldus álmaink betlehemi jászla mélyén.

Szegénységünk szalmáján cseperedtél,
S az egyre növekvő fény telt karjai közt
Végre felmutatunk a világnak.
Velünk vagy a gyárak izzadságszagú,
Fáradtságtól lihegő gépeinél,
Hűvös tenyered megsimítja a szülőszobák
Kíntól-verítékes homlokát,
S látjuk, amint a magot-takaró, hó csücskét
Édesanya-mód, gonddal igazítod a rögre

Te gyújtod meg esténként az egymásért felzengő
Szívek kanócát,
S a szerelem függönyei mögött te rendezed meg
Naponként a teremtés múlhatatlan csodájú színjátékát
Azért, hogy benépesüljön a föld akaratodtól,
Hogy mielőbb birtokba vehessük a Végtelent,
Ahonnan már idelátszik jövőnk
Sugaras szépsége.

Örökkön dicsértessék a te neved, BÉKE!