Helen Bereg
A fenyő álma
Fákat hajlító szélvihar.
Függönyként repül a hó.
Lassan mindent beborít
A pelyhes, meleg takaró.
Hólepel alatt nyugalom.
Elpilled, alszik a fenyő,
Ágait törzséhez szorítja.
Csendben szuszog az erdő.
Néha meg-megrezzen
Csodás álmában az ág,
Azt képzeli, lekerül róla
a hóból szőtt fehér kabát.
Csillogó gömbök, cukor,
Hó helyett villogó fény,
Boldog gyerekarcok pírja,
Színes papírban ajándék.
Csillagszóró pattogó fénye
Elvarázsolja a szobát.
Szenteste melegében
Együtt énekel a család.
Álmában ága megremeg,
Mindig felébreszti a vágy.
Levelein mosoly csillan.
Így alszik tavaszig tovább.
Függönyként repül a hó.
Lassan mindent beborít
A pelyhes, meleg takaró.
Hólepel alatt nyugalom.
Elpilled, alszik a fenyő,
Ágait törzséhez szorítja.
Csendben szuszog az erdő.
Néha meg-megrezzen
Csodás álmában az ág,
Azt képzeli, lekerül róla
a hóból szőtt fehér kabát.
Csillogó gömbök, cukor,
Hó helyett villogó fény,
Boldog gyerekarcok pírja,
Színes papírban ajándék.
Csillagszóró pattogó fénye
Elvarázsolja a szobát.
Szenteste melegében
Együtt énekel a család.
Álmában ága megremeg,
Mindig felébreszti a vágy.
Levelein mosoly csillan.
Így alszik tavaszig tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése