2016. december 14., szerda

Szomorúfűz - Időtlenül ...



Szomorúfűz

Időtlenül …

Omló, kusza álmok, tovasuhanva – szemed mélységében elsüllyedve.
A Hold udvara mindent betemet, őrzi szerelmünk emlékeit, a csillagok ragyogásában.
Kezed meleg érintése rajtam, szemed ma is mosolyog rám.
Messze szárnyalsz lelkeddel.
Álmaidat újra olvasom, meséket mond szemed, - meg sem rebbenve.
Óvó kezed átölel, ringat, melenget.
Illanó álmok, kóborlásaink során. Dallamok, melódiák kísérnek.

A hajnallal az álom is tovaillan.
Riadva eszmélek.
Velem voltál, de csak az emlékek maradnak meg nekem.
– Mélyen a szívemben ezeket őrzöm,-  időtlenül, -
az emlékek szilánkjait.
Naponta rogyok le, hogy az éjszaka elhozzon Téged és álmaimat.
Szavaiddal, érintéseddel élek.
Többé már nem érhetlek el.

1 megjegyzés: