2016. december 16., péntek

Szalay László - Tél - dúdoló



Szalay László
Tél-dúdoló

Zúzmara álmodban csillag-játék volnék
Messziről zuhannék, faágra akadnék
Ragaszkodnék faggyal, kapaszkodnék jéggel
Nyár-emléket sodró víz-tündér mesékkel . Felhő-szánon sikló, kristály-porrá málló Vágyból font fergeteg, lennék széllel szálló Testvéremmel százzal, kristály rabruhában Megtapadnék sárban, dunna-fehér mában . Hóként csend-igéző visszhangodba bújnék Avar reccsenésre szikrázó dalt szórnék Szarvas-érintésre, varjú didergésre Ködként válaszolnék, múlt szavát idézve . Tiszta fényből vásznat, holdsarlóból ágyat Tükröznék vágyadra égi jég-mintákat Gyermekszobás éjfélt, karácsonyt, jó-tündért Ablakodra szőnék felejtést hímző dért . Onnan nézném bújón mosolygós álmodat Arcodon lángoló, elcsitult indulat Nem lennék olvadás, feloldó varázslat Maradnék jég-emlék, faggyá szőtt alázat

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése