Balogh Bea - Karácsonyra virrad; - Karácsony únnepén

Balogh Bea

Karácsonyra virrad

Végtelen bárkájáról
álom-csókot lehel a Hold,
csillagok jászolában
egy angyal muzsikál,
szikrázó mivoltuk észrevétlenül,
izgatott szívekbe csitul.
Jég-ezüsttel hintett barlangjából
köd-párás szemekkel
kacsint a tél,
színevesztett képek rámájára
meghittség tüze gyúl,
az éj tündöklő csillámport
fázó lelkekre szitál.
Sercegő mécsek világánál,
kandallók parazsa melegénél,
a szeretet árnyai vetülnek.
Határtalan megnyugvás uszálya
omlik a világra,
úttalan-utak hókristály-szövevényein
megváltó kisded érkezett.
Földre szállt a Csoda,
áldott karácsonyra virrad.

*

Karácsony ünnepén

Az álomba rejlő holdvilág
csak halványan dereng,
hűvös fénye nyomán kóborló
arcok barázdái
viaszossá simulnak.
Fagy-hátú földeken
a tél acélos sóhaja lebeg,
ezüst fenyők ágai
jég-ruhát öltenek,
áldott harmóniába
a béke fehér galambja száll.
Csillámló könnyeket
hullajt az ég,
otthonok melege köré
patyolatszín pelyhek terülnek.
Szoprán csengettyűk kara
idilli melódiára hangol,
mézeskalács illat terjeng
a meghittség szezámjából.
Majd késői órát kong egy harang,
- Betlehemben megváltó született-;
lelkes angyalok serege
dér-fuvolás nyugovót csendít,
mi gyertyát gyújt az ünnep
selyem díszben ragyogó asztalára..