2016. december 12., hétfő

Fridli Zoltán - Nélküled



Fridli Zoltán

Nélküled

Remegő, szelíd, suttogó a hangom,
Beleszól szívdobogásom.
Elmondani azt próbálom,
Mire tán nincs szó, mert nem találom.


Nélküled aszfaltra esett mag vagyok,
Forró aszfalton kiszáradok.
Virág, víz nélkül, elszáradok,
Címnélküli levélként elkallódok.


Könny vagyok nélküled, mi hiába hull,
Szerető gyermek ki elárvul,
Szomorú kisfiú, kit becsaptak rútul,
Falevél, mi örökre besárgul.


Szélre nem lobogó zászló,
Mondat elején zárszó,
Víznélküli hajó,
Halásznélküli háló.


Legyél szél, hajóm vitorláját duzzasztó,
Magtalan kalászom magja mely morzsolható,
Szelíd szavamban a szó, ami jól kihallható,
S arcomon a boldog mosoly, mi maradandó!

1 megjegyzés: