Hollósy Tóth Klára
A tél szépsége
A tél olyan csodás
tud lenni,
ha fagy csilingel,
hull a hó,
jó a Bakonyban
jönni-menni,
ha fedi puha takaró.
Oly sejtelmes, mikor
a reggel
hidege mosolyra
derít,
a pehely hímzett
sokszögekkel,
mint egy táncosnő
közelít.
A tél oly szép,
tiszta tud lenni,
csendbe ájul a
végtelen,
mert nem lehet nem
észrevenni,
az élet milyen
védtelen.
A Vén Tél Szellem
halkan léptet,
reszkető széncinke
dalol,
a hulló pehely
szerteszéled,
amíg a Tél Úr
átkarol.
A tájon, mintha
őrködnének,
puha hó-suba
mindenen,
benn a fenyőfán
gyertyák égnek…
lelkem szól hozzád,
Istenem!…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése