Ódor György - Na, van ilyen

Ódor György

Na, van ilyen 

Van olyan, hogy meghal az ember-
bocsáss meg.
Eltűnök, mint ki minden reggel
korán kel.

Hidd el, azután még ugyanúgy
szeretlek,
engem is egy másik hazug
nevelt meg.

Gyönyörű a bomló, rothadó
őszi táj,
mikor egy unalmas szombaton
köd szitál,

és akkor látod, neked minden
ott maradt.
Fák alatt az emlékek szinte
oszlanak.

Egy kis tárgyamon este kezed
elidőz.
Arra gondolsz, oly messze nekem
meg ki főz.

Egyébként jól vagy. Folyton vasalsz,
teregetsz.
Nem kéne. De ily módon vallasz
szerelmet.