Károlyi Amy
Zsoltárparafrázis
Megváltozik, de nem
múlik
múlik, de meg nem
változik
a változás nem
elmúlás
az elmúlás
nem-változás
ílyen a szobor
levegőből
folyton újuló
felhő-alakban
a változó
változhatatlan
a mulandó
elmúlhatatlan
*
Más énekli nekem
Állj meg! Ne szaladj,
úgyis álmodunk.
Megfoghatom virágszín nyakad.
Mert álomban, úgy-e, mindent szabad?
Állj meg! Ne szaladj,
árok közelít.
S álomban az ember nagyot esik.
Állj meg! Ne szaladj,
ülj a fűbe le,
dicsérd meg, hogy kibújt a feje,
s zöld selyem köténye simogat!
Csiklandva, puhán, akár a hajad.
Állj meg! Ne szaladj,
úgyis álmodunk.
Megfoghatom virágszín nyakad.
Mert álomban, úgy-e, mindent szabad?
Állj meg! Ne szaladj,
árok közelít.
S álomban az ember nagyot esik.
Állj meg! Ne szaladj,
ülj a fűbe le,
dicsérd meg, hogy kibújt a feje,
s zöld selyem köténye simogat!
Csiklandva, puhán, akár a hajad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése