Garai Gábor - Barátom

Garai Gábor
Barátom

V. E-nek
Kicsit későn találtam rád, barátom,
nyolc éve talán, s lassan, tapintattal
közeledtünk egymás felé, először
rokonszenv volt csak, kollegialitás,
szomszédság, mert ugyanarra a parkra
néz ablakod, hol sétálni szoktam én
jobb időkben; de most - rideg időben -
sejtem, egyetlen barátom te lettél
és valószínűleg már az utolsó,
s bár több, mint tíz évvel te vagy idősebb,
szeretném, ha túlélnél (van rá esélyünk),
merő önzésből szeretném, aligha
tudnám itt elviselni már hiányod,
itt ebben a kopott bordó fotelben,
ahol te szoktál ülni, mikor átjössz,
s rubin bort kortyolgatva bölcs szavakkal
korholsz kishitűségemért; vigyázz hát
hűvös ezüst fejedre, szép szívedre,
jöttöd örömét tőlem nehogy elvedd:
létezésed tartja bennem a lelket.