Kovács L. István
Gyermeknap
Elszálltak az évek, anyám, apám
elment régen,
szeretnék még gyermek lenni, hiányukat érzem,
hiszen, nem nagy kor még az én hatvan-pár évem.
Ha gyermek lennék, egyszerre ölelném anyámat, apámat,
saját gyermekemet, kicsi unokámat.
Hallhatnánk együtt kis unokám gyöngyöző kacagását,
ahogy ölelőn fonná nyakunk köré kicsi karját.
Néznénk, hogyan cseperedik, ahogy az élettel ismerkedik,
könnyeznénk egy kicsit az érettségi bálon,
és büszkék lennénk nagyon a diplomaosztáson.
Hogy megérem-e, nem tudhatja senki,
de nekem régen jó volt gyermeknek lenni.
Gyermekek, unokák azt kívánom nektek,
szeretet és öröm ne csak gyermeknapon legyen.
szeretnék még gyermek lenni, hiányukat érzem,
hiszen, nem nagy kor még az én hatvan-pár évem.
Ha gyermek lennék, egyszerre ölelném anyámat, apámat,
saját gyermekemet, kicsi unokámat.
Hallhatnánk együtt kis unokám gyöngyöző kacagását,
ahogy ölelőn fonná nyakunk köré kicsi karját.
Néznénk, hogyan cseperedik, ahogy az élettel ismerkedik,
könnyeznénk egy kicsit az érettségi bálon,
és büszkék lennénk nagyon a diplomaosztáson.
Hogy megérem-e, nem tudhatja senki,
de nekem régen jó volt gyermeknek lenni.
Gyermekek, unokák azt kívánom nektek,
szeretet és öröm ne csak gyermeknapon legyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése