Nagy Horváth Ilona - Egyszerű

Nagy Horváth Ilona

Egyszerű

https://www.youtube.com/watch?v=8JUlUelJ89g

Szeretlek - mondtam,
s ha öllek is szeress, hisz tudod,
ha háborúzni hívsz, én nem ejtek foglyokat.
Letaposott békegalamb vagyok,
ki bosszút esküdött.
Mindenkinek.
S aztán úgy hajoltam szíved nyugtalan ritmusa fölé,
mint elhagyott babáját kapja fel sárból a gyermek,
fogadkozva, többé nem eresztem.
Már megállítanám magam,
hisz zakatolnia kellett volna,
dörömbölni dúltan, ahogy őrjöngő rab ront a rácsnak,
tombolva törni a bordaközt,
míg kapaszkodtam beléd téged keresve.
Mint kapaszkodom

most is,
mikor józanságom ítélőszéke elé
méla gondolatokból az este egész nyájat terel,
s szemed nyárkékjét nem írja felül ma semmi.
Semmi.

Ma.

Hiába félek.
Pedig félek,
ha itt vagy,
ha nem vagy
itt.
Mondtam.
Mert nem tudod mégsem, ki vagyok.
Ha magadhoz vonsz,
s azt hiszed, mindössze ennyi történt, s egyszerű,
érezz jobban:
nem ölellek,
elrejtőzöm nálad.
Ahogy riadt őz bújja a sűrűt.
Ahogy száműzött úrhölgy
néptelen termek mélyén hallgatva
bírja egymaga a világvégi várat…
s ha elbocsátasz,
mint díszes palástot,
még órákig viselem kedves illatod.
Reggel.
Mondtad.
Kezed zárójeléből lefegyverezve néztelek,
 - az enyém zakatolt, tört, zúzott –
láttál engem?
Hogy épp otthon voltam nálad,
s nem csak úgy veled?
Neked egyszerű.
Talán.
Elmész, és onnan nem tudom, ki vagy.
- hiába mondod -
Belém botlik-e néha a tétova képzelet,
s ha kérdezel, hallasz-e szólni választ a hangomon,
látsz-e magad előtt úgy, mint mielőtt hozzád menekülök:
nézlek és közben álmodom.
Hogy reggel van,
s nekem egyszerű.