Ligeti Éva - Május; - Tavaszi reggel

Ligeti Éva
Május

Sziporkázó égbolt
kékjébe merülő
májusunk régen volt
fényárral terülő.

Napsugár cirógat
s kedves tekintetek,
víg szellő simogat,
veletek nevetek.

Méhrajok hogy zsongnak
fülembe szüntelen,
szédülten csapongnak,
s fordulnak hirtelen.

Dudorászó május
zengő cseppje áztat,
mint mesteri mágus
most is elkápráztat.

*

Tavaszi reggel

Felhőfüggöny mögül nap aranya csillan,
szivárgó rosszkedvem könnyedén elillan,
ringó pázsit zöldjén harmat gyöngye látszik,

szivárványos cseppjén csintalan fény játszik.

Selyemszálból szövi perceim a reggel,
behálózza arcom napsugár-meleggel,
rügyekben gyűrötten nyújtózik zöld levél,
s kíváncsin kukucskál, igaz tavaszt remél.

Barka bontja bojtját, bársony bunda rajta,
fennkölt hangulatom semmi sem zavarja,
szellő fákat ringat, cseresznyevirágot,
szirommal szórja be az egész világot.