Turza Sándor
A kék
Mikor haragszik feletted az ég,
régi harci lovak lelkei vágtába fognak,
ezüst színű patkóik villámokat szórnak.
Megrettensz az erőtől, felnézel az égre,
mint vászon ott lesz rajta minden festő kékje.
Gondolj rá, mint az élet színére,
mily gyönyörű is csekélyke életünkhöz mérve.
Terítőd, tálalód hercegséget kap tőle,
a búzakalász és a kék búzavirág
rásimul országod címerére,
mint életed színére gondolj úgy a kékre.
Magára ölti a drága nő,
a feleség, anya, vagy a szerető.
Elmerül benne, mintha ő maga is
az élet vize lenne.
Ott él akkor benne
ég és föld örök szerelme.
régi harci lovak lelkei vágtába fognak,
ezüst színű patkóik villámokat szórnak.
Megrettensz az erőtől, felnézel az égre,
mint vászon ott lesz rajta minden festő kékje.
Gondolj rá, mint az élet színére,
mily gyönyörű is csekélyke életünkhöz mérve.
Terítőd, tálalód hercegséget kap tőle,
a búzakalász és a kék búzavirág
rásimul országod címerére,
mint életed színére gondolj úgy a kékre.
Magára ölti a drága nő,
a feleség, anya, vagy a szerető.
Elmerül benne, mintha ő maga is
az élet vize lenne.
Ott él akkor benne
ég és föld örök szerelme.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése