Szomorúfűz
Június – nyárelő
Árnyat adó lombos fák
fölött,
Azúrkék égbolt terül
ránk
Szelíd hangok, nyári
dallamok,
Bíborfényt festő
alkonyat,
Langyos, holdfényes
éjszaka,
Csillagszikrák a
júniusban
*
Harmatosak a
hajnalok, párás, nedves a levegő. A fény felszárítja a gyöngyszemeket. Álmából
ébred a világ.
Néha esik, sokszor
ragyog a napsugár, fúj a szél, folynak vagy állnak a vizek, virítanak a rózsák,
szállnak, lebegnek a virágokon a pillangók, dalolnak a madarak, a természet él
tovább: csak az idő száll.
Bűvösen átfonnak a
természet lágy dallamai, szívünkbe vésve minden pillanatot, a madárcsivitelést,
a susogó szellőt. A felhők víg játéka a horizonton – mint a tündérek
szárnyalása. Az égbolton úszó fehér, hömpölygő felhőfoszlányok. Az eső, a
tócsákban visszatükröződő szivárványszínek, a szétnyíló felhőfüggöny közötti
arany, - kék ragyogás. Virítanak a virágok, ontják illatukat. Tomboló
virágpompa, madárdal, a hangulatok színe. Keringőt lejt a fény az árnyakkal. A
fák mélyzöldek, lombjaik közt az enyhe szél andalogva táncol.
Illatos a délután,
meleg öleléssel. Érő gyümölcsök rubinként ragyognak. Mosolyog az ég. Kibontotta
a június a hársfák szirmait. Az estékben ontják mézédes illatukat.
Tücsökszerenádos éjek, csillagok milliói, kerek telihold ezüst fénye.
Korai színes
hajnalok, arany kincseit szóró Nap – a nyárelő igézetében.
Minden gyerek a
vakációnak örül.
A nyár éltető, ölelő
karjai között – megérkezett június.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése