Jékely Zoltán
Nyárelő hava
Ezüst berek, zöld
víz, bolond madárdal,
ős asszony-illat:
izzadt nyárfaszag,
s az égről tajték- s
habfelhő fogával
vén csontokon az ifjú
nyár kacag.
Horgászbotommal
gázolom a tócsát,
tündérek várnak, vagy
hideg halak?
Maroknyi, édes
örökkévalóság,
egy pillanatra
megtaláltalak!
*
Júniusi reggel a
könyvtárban
Egy vén könyvtári
cédulára
írom fel titkos
üzenetnek:
ki száz év múlva
megtalálja,
tudja meg, szeretlek,
SZERETLEK!
Kötetbe préselt régi
évek
közt, hol az Idő
megtüremlett
s nem hallszanak a
percenések –
sóhajtom-suttogom:
SZERETLEK!
A megvasalt öreg
akácfa
az ablakon
be-benevethet,
életem éke, drága
násfa,
szeretlek, szerelek,
SZERETLEK!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése