Hollósy Tóth Klára - Örök rejtelem; - Esős nyár; - Gyönyör; - Este felé

Hollósy Tóth Klára

Örök rejtelem

Megharcolja velünk önmagát,

átlüktet rajtunk is az élet,

üteme vált nappalt, éjszakát,

visszaad, és visszavesz téged.

Láthatod mindenütt ritmusát,

ahogy a rügyekből kipattan,

érezheted, ha lobog a láng,

a szívedben, a csókjaidban.

Bennünk van, az élőkben lüktet

örök titok, örök rejtelem,

követeli az esküinket,

amíg élünk… igaz, Kedvesem?

*

Esős nyár

Emlékeztet rád ez az esős nyár,
építi várát a ködben,
forró nyár van, mégis az elmúlás
dúdolja dalát a csöndben.

*

Gyönyör

Nézz fel az égre! Figyeld a hajnalt!

festi az égre a rózsaszínt,

Röpteti magát a szellő halkan,

susog a lomb, ringó ágain.

Figyeld a dél tüzét, hogyan árad,

mintha a napnak lángnyelve lenne,

körbetáncolja részeg imádat,

mintha azt csókolni lenne kedve.

Aztán az alkony, a lebukó nap

a levegő selymes, lenge kelme,

lilás rubintot lebbent, árnyakat,

hálóburkot a földre tekerve.

*

Estefelé

A táj szürke, csendbe, holdfénybe mártott,

félórája fény, naplemente volt,

hunyó izzások, tűnő lángolások

idézték szemembe édes mosolyod.

Lassan nyugodni tér az élet árja,

a strázsán már várja a sötét,

mert senki sem látja, szárnyait tárja

a megbánás, vezeklés a bűnökért.