Vörösmarty Mihály - A szellő

Vörösmarty Mihály

A szellő

Súgd meg nekem, kis fúvalom!
     A lányka álmait;
Te láttad és kisérted el;
     Hogy hantra dőle itt.

Midőn fölötte bújdosott
     Esthajnal csillaga,
S elnyúgován sugárinál
     Itt szúnyadott maga,

Midőn én búmban elhagyék
     Virágot és tavaszt:
Mely álmot akkor álmodott
     Jó szellő! súgd meg azt!

Oh abban fekszik párosan
     Élet s kinos halál:
Élet, ha rólam álmodott,
     Ha másról, kín s halál.

De élni kell, vagy halni már,
     Közép itt nem nyugaszt:
Szellő! mely álmot álmodott,
     Oh súgd nekem meg azt.